Az infláció jelentése röviden az, hogy idővel csökken a pénz vásárlóereje, miközben a megvásárolható termékek és szolgáltatások általános árszínvonala emelkedik.
Infláció esetén ugyanannyi pénzből kevesebb dolgot tudsz megvásárolni.
Szokás szerint, nézzünk egy példát: Tegyük fel, hogy termékekből és szolgáltatásokból összeállítasz egy kosarat 100.000 Ft értékben.
Ha egy év múlva ugyanezért a kosárért átlagosan 105.000 Ft-ot kell fizetned, az azt jelenti, hogy az árszínvonal 5%-kal emelkedett, azaz 5%-os infláció volt.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a mindenkori infláció mértékét az úgynevezett fogyasztói-árindex segítségével méri, ami háztartások által saját felhasználásra vásárolt tipikus termékek és szolgáltatások átlagos árváltozását követi.
Tudtad?: az “infláció” szó, mint oly sok gazdasági kifejezés, egy latin kifejezésből, az “inflatio”-ból ered. Az inflatio jelentése “felfúvódás” vagy “felduzzadás”. A közgazdaságtanban eredetileg a pénzmennyiség növekedését “írták le” vele, azonban idővel a jelentése átalakult, és ma már az árszínvonal emelkedését értjük alatta.
Mit jelent az, hogy 3% az infláció?
Ha arról olvasol, hogy az éves infláció 3%, az azt jelenti, hogy a fogyasztói árak átlagos szintje 3%-kal magasabb, mint egy évvel korábban volt.
Az infláció mértékét havi szinten is szokták közölni, amely esetben előző év azonos hónapjához, vagy az előző hónaphoz viszonyítva közlik az árszínvonal-változást.
Tehát olvashatsz olyanról is, hogy pl. 2026 szeptemberben mennyi volt az infláció 2025 szeptemberhez képest, valamint olyanról is, hogy például 2026 szeptemberben mekkora volt az árszínvonal-változás 2026 augusztushoz képest.
Fontos, hogy az adatok értelmezésekor tisztában legyél azzal, hogy mit mivel hasonlítanak össze.
Visszatérve az eredeti kérdéshez: az, hogy 3% az infláció, nem azt jelenti, hogy minden termék és szolgáltatás pontosan 3%-kal drágult.
A KSH által közölt infláció mértéke súlyozott átlagolásnak az eredménye. E mögött simán lehet az, hogy pl:
- az élelmiszerek ára 5%-kal nőtt
- az üzemanyag ára 2%-kal nőtt
- bizonyos elektronikai termékek ára csökkent
- egyes szolgáltatások ára 3%-kal emelkedett
Ahogy a KSH a fogyasztói árindex meghatározásához használt módszertannál leírja, egy úgynevezett fogyasztói kosarat hoznak létre, amelyekben különböző, a legtöbb háztartás által vásárolt vagy igénybe vett termékek és szolgáltatások szerepelnek – és még azt is figyelembe veszik, hogy tipikusan ezekre külön-külön mennyit költenek az egyes háztartások.
Infláció érzékelése: a személyes faktor
Fontos tehát, hogy az infláció nem azt jelenti, hogy minden drágul, és még ha éppenséggel egy olyan helyzet van, hogy minden drágul, az egészen biztos, hogy nem minden azonos mértékben.
Az infláció egy átlag, az általános árszínvonal változását próbálja mérni. Mint minde átlag, ez is csak megközelítőleg tudja leírni a valóságot.
Ugyanazt az inflációs környezetet két személy teljesen másképp élheti meg. Nézzünk ismét egy példát.
Anna kiadásai jelentős részét élelmiszerre és lakhatásra költi. Az elmúlt évben az élelmiszerek esetében átlagosan 15% volt az infláció, a lakhatásnál pedig 10%. Minden más termék és szolgáltatás esetében az átlagos infláció mértéke 5%.
Eközben Anna bére csak 5%-kal emelkedett. Anna – teljesen jogosan és érthetően – úgy érzi, hogy rosszabbul él, mint egy éve, “minden sokkal drágább lett”.
Ezzel szemben Károly egy olyan helyen dolgozik, ahol a munkáltatói juttatások részét képezik az ingyenes szállás és ingyenes ellátás (talán a valóságban is vannak ilyen cégek, pozíciók).
Logikus, hogy Károly kiadásainak kis részét költi lakhatásra és élelmiszerre, közel 0%-át.
Az ő kiadásainak jelentős része minden egyéb termékre és szolgáltatásra fog elmenni, amiknél az átlagos infláció “mindössze” 5% volt.
Ehhez tegyük hozzá, hogy Károly bére az elmúlt 1 évben 10%-kal emelkedett.
A példa talán nem teljesen életszerű, de azt jól szemlélteti, hogy ugyanabban az inflációs környezetben két személy teljesen másképp érzékeli a pénzügyi helyzetének változását.
Hogyan csökkenti az infláció a pénzem értékét?
Tegyük fel, hogy 2025. január 1. és 2026. január 1. között 5% volt a KSH által mért infláció.
Ezidő alatt a folyószámládon végig volt pontosan 1.000.000 Ft, amire lekötés hiányában semennyi kamatot nem kaptál.
A számlán rendelkezésre álló pénz összege – másképpen a nominális értéke – az egy év alatt nem változott.
Azonban a vásárlóereje – tehát a reálértéke – csökkent.
Ugyanis amit 2025 elején 1.000.000 Ft-ért meg tudtál vásárolni, az 2026 elején már 1.050.000 Ft-ba került. 2025 elején még elég pénzed volt a vásárlásra, azonban egy év alatt az értékének egy része elinflálódott.
Hogyan kapcsolódik az infláció a befektetések hozamához?
Az infláció létezése az oka annak, hogy léteznek a nominális hozam és a reálhozam kifejezések.
Képzeljük el, hogy egy befektetésed egy év alatt 8%-os hozamot ér el, miközben az infláció 5%.
A szituációt kissé leegyszerűsítve: a nominális hozam ebben az esetben 8%, a reálhozam viszont csak kb. 3%. A reálhozam tehát az inflációval csökkentett nominális hozam.
A pontos reálhozam számítás nem egy egyszerű kivonás, de ez az egyszerűbb megközelítés a szemléltetéshez tökéletes.
Mi okozza az inflációt?
Az, hogy mennyi az infláció, több különböző gazdasági folyamat bonyolult együtthatásának következménye.
Talán az a legjobb megközelítés, ha azt gondoljuk át, hogy minek a hatására növekedhetnek a termékek és szolgáltatások árai. Ha ezeket ismerjük és értjük, akkor nagyjából megértjük azt is, hogy miért van infláció, miért akkora a mértéke, amekkora.
Nézzünk néhányat a lehetséges okok közül:
Keresleti infláció akkor alakul ki, amikor gyorsabban nő a kereslet, mint a kínálat. Ennek természetesen következménye az, hogy a kínálati oldal szereplői árat emelnek.
Költségoldali inflációról akkor beszélünk, amikor a kínálati oldalon az árak emelését nem a keresleti oldal hajtja, hanem az emelkedő költségek (pl. Bérköltségek, energiaköltségek stb.). Ebben az esetben a kínálati oldal szereplői azért emelnek árat, hogy megtartsák a jövedelmezőségüket, vagy éppen túléljenek az emelkedő költségek mellett is.
Létezik az úgynevezett importált infláció is. Ekkor a külföldről behozott termékek vagy alapanyagok drágulása okozza az árszínvonal-emelkedést. Az importált infláció kiváltó oka lehet például devizaárfolyam változás, de akár a külföldi (az ő szempontjukból exportáló) piacon megjelenő költségoldali infláció is.
Az importált infláció példája jól szemlélteti, hogy a világgazdaságban egyes országon belüli gazdasági helyzetek hogyan hatnak más országok gazdaságára, különösen akkor, ha két olyan országról van szó, akik sokat kereskednek egymással.
Az infláció lehetséges okairól egy külön dedikált cikket készítettem, amit a linkre kattintva tudsz elolvasni.
Miért nem cél a 0%-os infláció?
Az eddigiek alapján talán logikusnak tűnhet, hogy az lenne a legjobb, ha az árak egyáltalán nem változnának, azaz 0%-os infláció lenne.
A helyzet nem ennyire egyszerű.
Annak is vannak hátrányai, ha nincs infláció. A gazdaság 0%-os infláció mellett is képes növekedni, tehát nem arról van szó, hogy a gazdasági növekedéshez mindenképpen szükséges az árszínvonal emelkedése.
A tartósan nagyon alacsony inflációval az egyik probléma, hogy növeli a defláció kialakulásának esélyét. A deflációról néhány gondolat a következő bekezdésben.
Ezentúl nehezíti a bérek és árak alkalmazkodását, valamint csökkentheti a jegybank mozgásterét egy esetleges gazdasági visszaesés során.
Többek között ezen okokból kifolyólag a jegybankok általában alacsony, pozitív, kiszámítható inflációs szintre törekednek.
Mi a defláció és mi vele a probléma?
A defláció az infláció ellentéte: amikor az általános árszínvonal tartósan csökken.
Ez elsőre egy pozitív helyzetnek tűnhet: változatlan bérek mellett csökkennek az árak.
Azonban vannak negatív következményei.
Tartós defláció esetén a fogyasztók logikus reakciója az, hogy elhalasztják bizonyos vásárlásaikat, hiszen arra számítanak, hogy az árszínvonal csökkenése folytatódik, később még olcsóbbak lesznek a termékek és szolgáltatások.
Egy ilyen folyamat oda vezet, hogy a vállalatok bevételei csökkennek, akik emiatt visszafogják a beruházásokat, elkezdenek költségeket csökkenteni, szükség esetén leépíteni, vagy béreket csökkenteni. A végeredmény pedig nagy eséllyel recesszió.
Egy másik, az inflációnál és deflációnál kevésbé ismert fogalom a dezinfláció. A dezinfláció nem szinonimája a deflációnak.
Dezinflációról akkor beszélünk, amikor olyan időszakot élünk meg, amikor az árak emelkedésének üteme lassul. Tehát továbbra is infláció van, de alacsonyabb, mint korábban.
Például, ha tavaly 10% volt az infláció, idén pedig 5%, akkor továbbra is infláció van, de egyúttal dezinfláció is, hiszen az infláció mértéke csökken.
A téma mély feldolgozására nem alkalmas egy ilyen cikk. De remélem, hogy sikerült néhány új dolgot tanulnod, esetleg jobban megértened egy-két olyan fogalmat, amiről korábban már hallottál, de nem teljesen értettél.
Ha bármi kérdésed van az inflációval, deflációval, dezinflációval, árszínvonallal, avagy bármi más, ebben a cikkben érintett témával kapcsolatban, írj egy kommentet, és amint tudok, válaszolok 🙂
“Infláció jelentése: mi az infláció és hogyan működik?” bejegyzéshez 7 hozzászólás